Szily kolléga jól keresztbe tett ördögi tervemnek: az eggyel ez alatti szánalmas képviccet ezzel együtt akartam kitenni vasárnap. Miért vasárnap? Mert az a szán-day, muhaha.
Na, az előkészítő csapás megvolt, jöhet Kuvik képe a kegyelemdöféssel:
Csocsoszán, hát persze.
Mi fogja el a szóviccbloggert a Magyari Lora születését ünneplő tömeges alkoholmérgezés után, amikor a tükörbe néz?
Azt eddig is tudtuk, hogy a Google remek térképes alkalmazásán sok marhaságot lehet találni a kínai atomtengeralattjáróktól az észak-déli irányban álldogáló tehenekig, de Zoltán most olyan ultradurva tikot fedezett fel rajta, amit csak velünk mert megosztani:
Az a kék folt ott bizony nem más, mint a sörnyitó
"Reggel, ébredés után közvetlenül arra gondoltam..." - vezeti fel NG a ma reggeli mentális balegyenest, nekünk meg már van annyi rutinunk, hogy az ilyenből valami nagyon alattomos, nagyon durva, övön aluli taktikai atomcsapásra készüljünk. (Meg ezzel az előző mondattal egy Év Képzavara díjra is.) És hiába minden, a poén úgy üt be, mint amikor valamelyik nap hirtelen felindulásból Kodiak mesterrel Counter-Strike-oztunk techrovatilag, hat az egy ellen, és tudtuk, honnan fog jönni, tudtuk milyen fegyvere van, mindent tudtunk, és mégis: bumm, headshot. Ezzel témánál is vagyunk, vissza a szót NG-nek:
Hogyan beszélget két mesterlövész a sikeres bevetés után? Kábé így:
- Na, komám, ma is sokat fejlőttünk.
"ez jutott eszembe az előbb a liftben" - árulta el a kép születésének kulisszatitkait Tamás, mi meg elhatároztuk, hogy ezentúl lépcsőn járunk, veszélyes hely az a lift, jobb a békesség.
Főnixmadár, árulja el a megfejtést az alávaló állatkínzó.
Működ és közben hangos.- árulja el a megfejtést PPéter, illetve árulta el még valamikor júniusban. Önök most a "keressük meg a legrégebbi olyan levelet a postafiókunkban, amire ráakasztottuk a jóleszezmégvalamire taget, aztán otthagytuk porosodni" rovatunk első epizódját olvasták, jól őrizzék meg ezt a pillanatot az emlékeik között, ötven-hatvan év múlva sokat fog érni.
Van valami perverz báj abban, amikor egy szűz először kerül nemi kapcsolatba a szóviccekkel. Áron - csiribú-csiribá - most elveszti az ártatlanságát, ugyanis kiteszem a förmedvényeit. A szó klasszikus értelmében persze nem érdemli meg, de ezen a blogon már megszokhattátok, hogy a rossz elnyeri méltó jutalmát. Klasszikus, ebédlóasztalnál mesélhető, fárasztó majomságokról van szó, jó szórakozást annak, aki az ilyesmit szereti.
Na, most előbb a kép, aztán a körítés, mert utóbbi elspoilerezi az előbbit. Persze ez általában nem szokott zavarni minket, de most épp ilyenünk van.
.jpg)
Na, és akkor a mese:
szóval épp lefekvéshez készülődtem, mikor véletlenül eszembe jutott az a szó, h grease. meg akkor már egy képvicc. jóhogy megörökítettem, mert a végén még reggelre elfelejtődött volna és most nem lenne móka, kacagás.
jah a megoldás az tejbegríz, de aki ezt nem találja ki magától, annak élete végéig Fásy Ádám muzsikáljon az ágya mellett.
göcc
A vicctudomány (lásd a cikket, aminek nyomán elindult az egész szóviccblog, meg a nevünket is adta) szerint vannak a hagyományos, kifejtős viccek, meg a szóviccek, amik az agyban teljesen másként hatnak. Utóbbi jobban fáj, nanáhogy. Magdamarinko fedőnéven levelező olvasónk különösen kegyetlen, hiszen úgy indít, mintha hagyományos viccet mesélne, két fodrász beszélget, persze, az ember rögtön leengedi a mentális pajzsokat - aztán bumm, szóviccé változik a vége.
Van ugye az a kategória, hogy "annyira rossz, hogy az már jó", ebben a blogban nagyjából ezt próbáljuk bemutatni, több-kevesebb sikerrel, mert néha persze belecsúszunk, az "annyira rossz, hogy az már rossz"-ba, illetve, az "annyira rossz, hogy az már... húbzm"-ba. Nordsee kétsorosa tipikus díszpéldánya az utóbbi kategóriának:
– Hogy hívják a híres magyar népdalénekesnőt, miután száguldó riporternek áll és elköltözik az Északi-Középhegységbe?
– Sebestény Mátra.
Elkezdtek befutni a versenyművek a nemrég meghirdetett magyar szóvicctörténeti pályázatra, amin garantáltan szóviccmentes könyveket lehet nyerni a blog egyik írójának a tollából. Jó, ez hazugság, az Etetésben van egy jelenet, amikor két püspök horgászveseny közben összeverekszik egy szakállas-majmos szóvicc miatt. Szóval két kategóriában lehet kutatni szeptember közepéig: a legrégebbi, illetve a legváratlanabb szerzőtől származó magyar szóviccéban. Utóbbi kategóriában indul SzigMa a következőkkel:
Szent-Györgyi Albert kikutatott valamely újfajta vegyületet, aminek nem tudták megállapítani a pontos összetételét, de abban biztosak voltak, hogy valamiféle cukor. Amikor írt erről egy publikációt, szellemesen az ignóz (angolosan: ignose) nevet adta neki, mivel az -óz végződés a cukrokat jelöli, és latinosan az -ig előtagot választotta utalva arra, hogy nem tudja, miféle cukor.
(Folytatás alant!)
Vannak képes szóviccek, amik mellé felesleges bármilyen kommentár, kész munkadarabok, kár reszelgetni rajtuk. Ákos műve ilyen, köszönjük az elsőrangú ökölcsapást.
Ocsmány, szemét támadást indított ellenünk, illetve kedvenc filmhősünk, Torrente ellen egy lelkiismeretlen olvasó-szerzőnk. Ugye ti is mind a gusztustlan madridi paraszt lelkesen hahotázó rajongói vagytok? Ha nem, irány a legközelebbi szupermarket vagy barkácsáruház, merrt a balfasz Atletico-rajongó kalandjainak első része már olcsó DVD-n is forog. De vissza a pofátlan vicchez:
Pozsi, az Index legendás szóvicces tömeggyilkosa és a korszellemmel dacoló boroskóla-prófétája hónapok óta nem egyszerűen alkotói válságban volt, hanem ijesztően kifordult önmagából. Vagyis elhallgatott. A nehéz periódus végét jelezheti, hogy a főnixként megújuló kaméleon, a programozás David Bowie-ja neoprimitív képviccerként próbálja felépíteni önmagát. Erre utal, hogy a fenti képet kaptuk tőle. Szegény betegünk a "Nem a Microsoft felé hajlott az állam keze" című indexes cikk olvasása közben kapott ihletet, imádkozunk az egészségéért. Kis fájdalom ez nekünk, nagy fájdalom az emberiségnek.
A hörgés és a "vizet!"-kiáltások mellett Hancu a "paradigmaváltás" szót próbálta kipréselni elkékülő ajka között, de elkésett. Egy név nélkül, de igen sűrűn levelező - értelmiségi! doktor! - levelezőnk ugyanis bevitte a gyilkos csapást. Micsoda pocsék humor! És főleg milyen képi és technikai megvalósítás! Beragadt a felkiáltójel-billentyűm. Szerzőnket egszívesebben arra köteleznénk, hogy munkahelyén a képen látható szövegű pólóban kelljen járnia Szekeres Imre hadügyminiszter, triatlonszövetségi elnök 58-dik születésnapjáig, azaz szeptember 9-éig. Történelmi pillanat ez, a legrosszabb képviccel. Reszketek, hogy van-e így jövője a Best of fostalicska-sorozatnak. Ja, a szégyenteljes megoldás?
"Amikor értelmiségiek próbálnak viccelni" sorozatunkban ezúttal Ankert mutatjuk be. Olvasónk egy rettenetes fogalmat öntött gyermetegen béna képviccbe, mit mondjak, pont ezt vártam. A csúcspont természetesen az, hogy a megoldást belerakta a rejtvénybe, de az se kutya, ahogy a "szoci"-t megfogalmazza a heraldika nyelvén. Azt hiszem, ideje lenne homokzsákokkal megerősíteni a hazai egyetemek kapuit. Az ostromlók állítólag egy Anker leveléből vett idézetet - "Úgy gondolom, hogy a kacsák közt is fontos a szociabilitás" - írtak adjunktusvérrel a pólójukra, és már megindultak a kampuszok felé.
Döbbenten állunk, mint az egyszeri anyóka a swinger klubban. Ritkán fordul elő ugyanis, hogy olyan komplett gesammtkunstwerket kapjunk, mint amit riot89 küldött Erdélyből. Teljesen értelmetlen, bélcsavarodást okozó szóviccek, penetráns kísérőlevél és végül egy mesteri képvicc: egyáltalán nem tréfás, viszont eleve értelme sincs, amire rossz képi megoldásokkal utal. Még szerencse, hogy kitalálhatatlan. Nem fordul elő gyakran, hogy egyetlen művész képes legyen ennyi eltérő művészeti ágban nagyot alkotni. Boldoggá tesz minket, hogy elszakított nemzetrészek legalább olyan idegesítő szemétládák, mint az anyaországbeli szóviccelők. Román származású olvasóinkat azonnali válaszcsapásra kérnénk, a kisaqgy irányában, ha lehetséges. Íme a förtelem:
Hazaértem a balatoni utóvakációról, az átkozott vadponty a nádba menekült és elszakította a damilt, ezért igazi primitív, bosszúálló hétindítás következik. András megmutatja, hogy egy szellemtelen viccet is tovább lehet rongálni, például azzal, ha feleslegesen naturalista székletet photoshoppolunk rá. Méltatlan ""vicc"", méltó ahhoz a szomorú naphoz, amikor 69 évvel ezelőtt Németország megtámadta Lengyelországot.
Nem, nem Usain Bolt-os poén jön, bármennyire is adná magát a címből.
Dzsordzsinak nem tettük ki az előző pályaművét, ezért újra támadott. Ha már itt tartunk, ismételten közhírré tesszük, hogy ha valaki küld egy levelet, és nem látja itt viszont fél órán belül, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy utáljuk (persze jelentheti azt is), inkább arra utal, hogy nagyon-nagyon-nagyon sok levél érkezik a postafiókunkba, de komolyan, Irakot messze kevesebbért támadták meg pár éve. Szóval túljelentkezés van, amihez még hozzájön a hasraütés néven elhíresült tudományos módszerünk, amivel kiválasztjuk az aktuális posztolandó ökölcsapásokat. Néha frissek mennek ki, máskor meg több hetesek-hónaposak. Szóval türelem, tornaterem, meg ilyenek.
És akkor vissza Dzsorzsihoz:
Két szerelmes pár, mindig együtt jár, talán általános második óta nem hallottam már ezt a kicsiny gyerkőcök által kántált mondókát, ami ha jobban megnézzük, persze teljesen értelmetlen, mert mi az, hogy két szerelmes pár? Az már négy ember? Miért járna együtt két szerelmespár? És hová? Swingerklubba? De jó, hogy hétévesen az ember még nem gondol bele az ilyenekbe.
Chili saját állítása szerint az alábbiakat mind egyetlen reggel, félálomban találta ki. Kedves Chili, döntsd el, hogy alszol vagy ébren vagy (összedobunk egy ébresztőórára, ha gondolod), mert egyszer méri be valaki az alfahullámaidat, aztán jön is a megelőző csapás, mielőtt az emberiség ellen fordítanád őket. Mondjuk ha ez még nem történt meg, már késő, mert most éppen mi segítünk az emberiség ellen fordítani őket. Hm. Kemény menet lesz ez a hágai bíróságon, ha egyszer elkapnak, úgy érzem. A könnyűdrogos áthallás pedig tök véletlen volt a címben, Chili életére esküszöm.
"Ezt még az öcsém szórakoztatására találtam ki, hogy hamarabb gyógyuljon meg" - vezeti fel Tibi a képet, mi pedig őszintén sajnáljuk Tibi öccsét, ha annyira válságos volt az állapota, hogy még ez is javítani tudott rajta. Figyeljük meg a rajzon a mesterien kivitelezett perspektivikus torzulást, és a kidolgozott emberalakokat!
Rotring, hehehe.
F. Gábor olvasónk nagyon helyesen figyelmeztet, hogy milyen legendás agysorvasztók taposták előttünk az akkor még megnyugtatóan internetmentes utat. Egy gigantikus előd két nagy klasszikusával kívánunk munkamentes pénteket, Gábor tollából. Egyúttal versenyt is hirdetek. Mindjárt kettőt is. Filológusok és irodalomtörténészek előnyben, de a pálya nyitva áll bárki előtt. Ki tudja elküldeni a
- legrégebbi magyar szóviccet
- a legváratlanabb szerzőtől származó szóviccet bármely korból?
A Napi Borzasztó Szóvicc anyagi forrásai egyelőre korlátozottak, így a győzteseknek egy-egy príma könyvet tudok felajánlani, annyira prímát, hogy mindkettőnek többé-kevésbé én vagyok a szerzője. A nyertesek választhatnak, hogy a horgászat és könnyűdrogok (Etetés) vagy a bizarr focianekdoták (Listák könyve: Futball) vonzzák-e őket jobban. A határidő legyen mondjuk szeptember közepe, a versenyműveket folyamatosan közöljük. Hajrá, hajtás után meg jöjjön a két örökzöld.
Szerényen csak M-ként írta alá levelét az alábbi képet elkövető olvasónk, de némi nyomozással (a feladó mező megtekintése a levelében) kiderült, hogy ő valójában Dr. M. Hát nem csoda, hogy gödörben van a magyar felsőoktatás, ha doktori címet adnak olyan embernek, akinek az agya ilyet képes termelni:
Gézengúz, hát persze, liba angolul, goose, haha.
Gergőke nevű olvasónk, mintha telepatikus kapcsolatba lépett volna a doktor úrral, kontrázott perceken belül:
Hogy hívják a csínytevő kaukázusi gyereket? Gézengrúz.
A magunk részéről egy Goose Hiddink-es, vagy Tom Grúz-os ellencsapást tudnánk elképzelni a témában.
A lehető leghatározottabban elhatárolódunk a látogatottságot meztelennős képekkel növelő gátlástalan médiacápáktól. Fúj! Micsoda dolog ez?! Szégyelljék magukat! Nálunk bezzeg funkciója van az ilyesminek, lásd alant Viktor képét.
Csecsenföld, muhaha.
SzigMa küldött nekünk egy szigorú figyelmeztető táblát, nem lennénk meglepődve, ha bekerülne a KRESZ következő kiadásába. Hm. De, valójában meg lennénk lepődve.
Nehogy szó érje a ház elejét. Bumm, százezer agysejt, pedig egy másodperce még éltek.
