Napi Borzasztó
Szóvicc

Kváziföldön, mondja Oresztész, és még nevet is a saját viccén. Vannak olyanok is, akik a saját köldökszöszmöszeiket gyűjtik uborkásüvegben.

A szóviccelés újabb, minden eddiginél ijesztőbb dimenzióit nyitotta meg előttünk DeVill a következő reality-levéllel. A sztori hitelességéről szerencsére nem vagyok meggyőződve, de ez mondjuk tök mindegy. Jó hetet, még ennél is rosszabb lesz nemsokára!

Volt egy barát nőm, akinek hiányzott néhány úja az egyik kezéről. Éppen ezt a kezét fogtam egy nagyon hideg téli estén, és mit ne mondjak jól áthült a lány keze is. Ezt a következőképp adtam a tudtára: "Nézd! Ez itt az újaid hűlt helye!" (Mielőtt valaki azt gondolná tapló voltam: a lány poénra vette, és jót nevetett rajta...)

Üdv
DeVill

Az megvan, amikor reggel az ember hall valami kozmikus mlretekben is katasztrofális, elemien rossz tinglitangli slágert a rádióban, és aztán egész nap ott visszhangzik a fejében, és nem képes kiűzni belőle? Na, én valahogy így voltam pár éve Szabika képének megfejtésével, amit a meg nem mondom milyen nevű egynyári magyar formáció adott elő, és hónapokig mást sem lehetett hallani gyakorlatilag az összes magyar rádióból, kivéve mondjuk a Kossuth (automatikus tárgyeset, naná), de hát vízállásjelentésre meg ki tud felébredni.

Az egészen perverz megfejtés Bolond aki sír egy lány után, én pedig annyira gonosz vagyok, hogy be is linkelem, hátha valaki belehallgat, és napestig kísérteni fogja. Muhaha, úgysem mersz idekattintani.

Ebben a szóviccben az a különleges, hogy már akkor is ezer éve ismerte mindenki, amikor megszületett. A jóég tudja hogy lehet ez, én nagyjából akkor hallottam először (a történelmi hűség kedvéért Csák Mátéval), amikor a Szomszédok még talán húsz részt sem élt meg, de már akkor határozottan porosnak tűnt. Na sebaj, beállítom, hogy szombat este élesedjen, aztán meglátjuk, olvas-e valaki olyankor is szóviccblogot.

Szegény Vágási Feri... Mert ugye van Chuck Berry, meg Chuck Norris, de ő Nemcsák Károly

Minden jót, Bituman

Ha már feltúrtuk a postafiókot nyár közepén érkezett levelek után, ezt sem hagyjuk tovább penészedni. Fraki műve súlyosan kitalálhatatlan, ne is próbálkozzon vele, akinek kedves az agysejtjeinek élete.

A szürreálisba hajló megfejtés pedig nem más, mint Civilization (civil... izé, sün!).

Sid Meier forog a sírjában, pedig a fószer még meg se halt. Oké, ez egy kis könnyítés volt, de így sem egyszerű.

Lássuk csak, milyen kisebbségből nem csináltunk még szóviccet... megvan: a vakok! Pignon képe már vagy két hónapja pihent a postafiókunk alján, de most mindenki őszinte rémületére megtalátuk:

És a megoldás: Vak Bottyán generális.

Én mondjuk egy rally-autóba fotosopolt Gene Hackmannel csináltam volna, de az már legyen az én bajom.

Ha a szóvicceket egy koordinátarendszerben árbázolnánk, a két tengely tudományosan a kitalálható-kitalálhatatlan, illetve a rossz-szar (a szar szóvicc az, ami annyira rossz, hogy az már jó) értékeket jelezné. Na, ebben a rendszerben Erika Zangolna meséje valahol a legszégyenletesebb sarokban, a kitalálható és rossz fertályon helyezkedik el.  Na, ennyi idő volt megtalálni az alt-F4-et.

Titusz valójában egy kövér spanglival vonult el a várfokra, gondolta ott nyugta lesz, senki nem hadonászik handzsárral az orra előtt. Rá is pöffentett a zöldre, ám amikor a közepéhez ért, hirtelen szédülés fogta el. Tántorogni kezdett a frissen beszerzett jamaikai cucctól, megbotlott, és átbillent a fal peremén. Utolsó pillanatban kinyúlt a kezével, hogy az ereszcsatornába kapaszkodjon, és onnan visszatornázza magát, de elvétette, és helyette egy ellenséges, zászlót kitűzni készülő katona lábikráját kapta el. A lendülettől megbillent a derék ellen, és együtt zuhantak zászlóstul a mélybe.

A kérdés: mit kiáltott Titusz a nagy pillanatban?

Megoldás: Törököt fogtam, nem ereszt!

Pocok megdöbbentő összeesküvésre hívta fel a figyelmünket: így lopja Hollywood Fekete István állattörténeteit! Küldünk is egy nagy „Vuk you!”-t az alávaló plagizálóknak.

Egy rövid, de velős, latinos-teches éjfélre, csak hogy jól kezdődjön a péntek, "a ló" néven levelező olvasónktól:

az alaplapok közti háború kirobbanásának oka?
asus belli

Szörnyű titkokat rejtenek az amerikai államok nevei (nyilván államtitkokat, haha), világít rá CyberDj, és rögtön hármat meg is oszt velünk, hiába tiltakozunk. Mai különdíjunkat az nyeri, aki szóviccet mond Wyoming állam nevével.

Ahol sosem rendezhetnek Olimpiát mert nem engedik be a doppingellenőröket?
Nevada

Ahol tengeri halak tisztításával foglalkoznak?
Washington

Ahol minél színesebb ruhákban jársz, annál többet kell az államnak befizetni?
Colorado

"most akadtam az oldalra, nagyon beteg", fejezi ki elismerését Sasmadár áldozatos munkánkért, amivel a napi fájdalmat biztosítjuk a népnek. Ezt mi dicséretnek vettük, mert hát minek vegyük; aztán rögtön jól meg is kaptuk a magunkét. Bumm a fejbe, már-már a klasszikus "Vidor without you" szintjén, mesteri Paint-technikával:

Érzem hogy ezzel műfajt fogunk teremteni. Egyébként ritka olcsó dolog kínai nevekre szóvicceket felhúzni, de az ilyesmi minket természetesen sosem zavart. A jegyzőkönyvbe véssük fel, hogy Simon indította el a lavinát ezzel a kettővel:

Aki nem Homár-olvasó közületek, innen megértheti, mit takar a backdoor kommunikáció. Törzskommentelünk és mániákus grafikusunk, BGY egy költői nevű helyen talált rá erre a közepes, ám műfajában itt mégis első példányra. Köszönjük, innentől jöjjenek az igazi büntető üzenetek!

A Jókai Móros szóviccek mellett az emberfejű állatos képviccek a kedvenceink kimerítő céges bulik után. Most éppen ez a helyzet, így ünneplem gáborockot, aki egy primitív gondolatot ültetett át nem kevésbé primkó grafikus formába. Csak így tovább, főállású Homárként csak bólogatni tudok, sajgó kisaggyal.

Mintha valamilyen izgatóan malac szó kezdőbetűjét hozná a kezében Minden Idők Legsármosabb Csávója, a megoldás ehhez képest durva, alantas, szinte állatias, szégyelljük, hogy le kell írnunk, de essünk túl rajta, felidézve a szerző, ystuc szavait:

A "parasztos kiejtéses" és a "cuki" kategória metszetében feni a fogát friss hajtásokra Zsolt képviccének hőse. Ez nekem fáj. A megoldás

Tarararam, újabb világpremier, íme a blog első mellvicce, boldogabbak vagyunk, mint Sváby András a táskagyárban, ugyanis, ha a szemünk nem csal, akkor tényleg az történt, hogy olvasónk fogott egy golyóstollat és egy irtózatos, agyrohasztó, ráadásul bicegős képvicc kedvéért összefirkálta vele a nője dudáját. Vagy Gipsz Jakab lenne a csöcsgazda, és tükörben dolgozott? Bár abszolúte nem vagyok hozzáértő, az az érzésem, hogy ez nem Photoshop-trükk. Javítsatok ki, ha mégis, de addig fennhangon dicsőítem Jakabot és innen üzenem, hogy ne állj le egy fecskénél, tolongjanak a szexi testrészviccek! No a megfejtésről még nem beszéltünk:

Történelmi szóviccek sorozatunkban Qdi Lukácsy Andrást idézi, aki lerántja a leplet a mindig is gyanús Arany Jánosról, illetve a méltán ismeretlen Sebestyén Gáborról:

Felütöttem Lukácsy András: Elmés játékok ~ Játékos elmék című könyvét. Benne egy szóvicc magától Arany Jánostól, amiről egy scannelményt mellékelek. Megfejtés: Hadház körül sáskacsapat kóvályog. (Hat ház -- kör ül -- sás -- kacsa -- patkó -- vályog.)

Továbbá egy versike Sebestyén Gábor (1794-1864) tollából:

Dárfur nem távoli probléma, abszolúte nem kell Szudánig menni, ha tömeges kegyetlenkedést akar látni az ember. A Magyar Reklámszövetség és a Marketing Szövetség országos konferenciája idén titokzatos okból a békamotívumra épül. A Kreatív magazinban közölt reklám egy gólyát körbeülő színes békákat mutat, Sok béka gólyát győz? szlogennel, az esemény egyik szekciójának az a címe, hogy Amikor a béka gólyalábat húz, a weboldalon - tuti ki nem találnátok - a Brekk-attack menüpont vezet a regisztrációhoz. De a legembertelenebb, amiért a Szövetség vezetőségének Hágában kéne ülnie a Gesztizmus Bűneit Vizsgáló Nemzetközi Törvényszék előtt, az a konferencia címe:

szakmai brekkek 2008

Pofont számolatlanul, záptojást, Dehusa Gjont, Dobrev Klárát, és végső csapásként a DiGeszt házaspárt nekik!

Ennyi szóvicc olvastán az ember néha elbizonytalanodik, mi is az, ami rossz, mi az, ami úgy rossz, hogy már jó, no meg mi az, ami úgy rossz, hogy a rossznál is rosszabb. Viszonyítási pontnak itt egy, fly tollából, ami szimplán ócska. Az ilyen nem okoz fájdalmat, a testi reakció mindössze a szemöldök enyhe felhúzása és a kezek szinte észrvehetetlen széttárása. Az egész hasonlít ahhoz, amit a hátvédek csinálnak, miután a tizenhatoson belül letépték az ugrani próbáló csatár mezét.

Hogy hívják azt a betegséget amikor az ember fél egy helyen lenni a mikulással?
Santaclaustrofóbia

gyenge pillanataim vannak sry
udv.: fly

Atyaisten, ez már annyira ijesztő, mintha egy műszaki egyetemista kollégium perverz légkörében született volna. FikuszKukisz művében az ékszerű egyszerűség párosul az ékszerű egyszerűséggel, az úgynevezett humortartalom nulla, a fájdalom annál erősebb. A megfejtés meg, kínos leírni is

Gergely a következő levelet mellékelte lent látható, "Misi bá, a mágus" című szóvicces képregényéhez:

"...mellékelten elküldöm Önnek az egyik, saját fejűleg kiagyalt, képes névviccemet, amely még a boldog gimnázista korszakomban fogantatott, egy unalmas irodalomóra gyümölcseként.
(...)
P.S.: Nekem is van saját blogom, ám attól tartok, e levelem esetleg fönnakadhatna az Ön kéretlen reklámleveleket elhárító szűrőjén, ha belefoglalnám a világhálós elérhetőségét."

Mi valószínűnek tartjuk, hogy az ominózus blog a genfi egyezményen is fennakadna, ha a többi szóvicc is olyan pusztító erejű, mint ez:

"Az általános értékválság enyhítéseképpen egy kulturális adalékkal szolgálnék", próbálkozik Bélus, de mikor eddig értünk a copypaste-ben, rápillantottunk a képre, és muszáj volt vagy öt percig röhögnünk. Az a ló (igen: az egy ló), mennyire durva már, Picasso három-négy korszakát szó nélkül odaadta volna érte, ha csak fele ilyet tudott volna rajzolni. A megoldás totál kitalálhatatlan, kreatív nyelvtannal operál, ami olcsó megoldás, de megbocsátjuk, és egyúttal kiutalunk egy "I put the pain in Paint" címet is Bélusnak. Kár hogy a magyarban nem működnek (vagy legalábbis eddig nem hallottunk róluk) az "I put the" poénok.

A megoldás természetesen Egy őrült naplója

Pók álnév mögé bújó levelezőnk (nyilván maga a Csodálatos Pókember az, elvégre mivel ütné el az idejét két világmegmentés között, ha nem azzal, hogy hülyeségeket irkál nekünk?) egészen szürreális élethelyzetet vázol fel:

Milyen céget alapít a denevér és a csiga? Hát bat-éti társaságot.

A szóviccelők társasága olyan mint a Harcosok klubja. Mindenhol ott vagyunk, első pillantásra semmiben nem különbözünk a normális emberektől, de amikor lecsapunk, szörnyű kínok között elpusztult agysejtek milliói jelzik, hogy mi történt. Ákos a "mindenhol ott vagyunk" rész tökéletes illusztrációja, hiszen az emailcíméből arra következtetünk, hogy az egyik minisztériumunkban üldögél napközben. Az alábbiak pedig saját bevallása szerint mind a svéd-magyar válogatott meccs alatt születtek meg:

Nem tudom, mi történt tegnap a svéd-magyar alatt, de csak jöttek egyre-másra a hülyeségek.

Voucher-módosítás a XXII. századból, egy zsidó férfi részére:

Tisztelt Uram! Sajnálattal közöljük, hogy űrrepülőgépét az eredeti tervekkel ellentétben Cape Canaveralról indítjuk. Bízunk benne, hogy nem Bajkonur.

Aszongyahogy a következő:

Mi történik a kiskorú, száguldozó motorosokkal? Meghalnak az első kanyarókba.

Focisok:

Milyen italt kérnek a szomorú svédek a kocsmában, ha örökös, nagyon sikeres férfi futball szövetségi kapitányuk lemond a posztjáról?

Lagerbäck.

Ez lehet, hogy szerepelt az eb alatt: Tegnapelőtt mi úsztunk, Tegnap ő úszott. Matthäus.

Nincs vége:

Hogy mondom mulatósan, hogy kisangyalom, einstandoltunk egy csomó csulát. Már minyálunk babám, már minyálunk babám…

És egy régi vicc, ami viszont lehet többeknek új, ez már csak amolyan ráadás: Egy cigánybanda hajótörést szenved. Napokig hánykolódnak étlen-szomjan, egyszer csak az egyikük észrevesz a távolban egy pontot, amelyhez közelebb érve látják, hogy egy sziget. Nagyon boldogok lesznek, és csillogó szemekkel isszák vajdájuk szavait:

Tázsvíreim, én aszondom, hogy eddig ez á sziget lákátlán vót, hát mától legyík lákátos.