Pázmány Péter személyesen intézett olyan támadást a postafiókunk ellen, hogy már reggel óta azon töprengünk, vajon beavatkozik-e a NATO az alapszerződés háborús eseményekről szóló, kölcsönös segítségnyújtásról szóló cikkelye alapján. Én nem csodálkozom, hogy emberünkről egyetemet neveztek el, gondolom addig küldözgette a képeit az illetékeseknek, míg nem maradt más választásuk. Jöjjön pár kép ömlesztve, a megoldások: alkarom szűri a tollvajt, Jack Lemon, mindenkinek megvan a maga baja, egy szónak is száz a vége, zitakötő.
Grafamos láthatóan nem hisz a hosszasan felvezetett, aztán még külön kilométeres körmondatokban megmagyarázott szóviccekben, ehelyett egyetlen szóba sűrítve adja meg a postcímében szereplő definícióra a választ, már ha ez egyáltalán értelmezhető fordulat a magyar nyelvben. Szóval amikor fellendül a közel-keleti szexturizmus, az a konjuktúra. Na? Jobb lett volna abbahagyni az olvasást a bevezető mondat háromnegyedénél, mi?
Simán lehet hogy ezért holnap dzsihádot hirdetnek valahol a Közel-Keleten, és bőrkötéses NBSZ-összeseket fognak máglyán égetni Kalasnyikovval hadonászó fiatalemberek a CNN kamerái előtt, de nem tudjuk elhallgatni Gábor pályamunkáját, ami a szóvicc-haiku (!) műfajában indul:
Balázs sújt le kora reggel különös kegyetlenséggel a szürkeállományra, én meg ezeregyedszer is megbánom, hogy vizuális fantáziával vert meg a sors, mert most egész nap az a kép fog lebegni előttem, amikor...
- Melyik Zorán számot dúdolgatja a nekrofil, mielőtt kinyitja a koporsót?
Nekünk csak egy Kőbányai-pólóba öltöztetett Fekete Lászlónk van (aki, ha már szuperhős, esetleg a bösz-man nevet kaphatná), a cseheknek viszont olyan jutott, amiért simán ölre menne a Marvel meg a DC Comics. Stan Lee most már végképp nyugdíjba mehet, az egyéni Paint-technikájáról azonnal felismerhető művész, Benő ugyanis bemutatja Staroprament. Durva karácsonyi-évvégi szóviccszezonnak nézünk elébe, úgy érzem.
Puritan "humora", csak azok a perverzek olvassanak tovább, akik szeretnék, ha egy erősen kopaszodó, szalonspicces férfi szörnyű dolgokat suttogjon a fülükbe.
Sokan mondják, hogy filozofikus alkat vagyok, pedig én egy Rousseau-t sem szóltam.
Crunchy Frog eltűnése óta (tudja valaki, mi lett vele?) az egyik liblingünk Té Rolandinho, aki ismét nagyot villantott. Itt nem a képvicc megoldása a nehéz, hanem a fájdalom, amit a maga primitívségében is tagadhatatlanul megnyerő "grafika" látványa okoz. Ugye nem kell elárulnom a veretes megoldást?
Ritka műfaj az épületvicc, becsüljük is meg azt a sokmillió euróba kerülő borzalmas tréfát, amit az osztrák állam által megbízott szakemberek + Spark hoztak össze a fővárosban.
Mert az csak Jászai Mari tér - leheli SzigMa, énekem meg kihagy a lélegzetem, aztán liluló fejjel próbálom összeszedni magam. Ez kegyetlen volt, gratulálok.
Grapefruitossy bebizonyítja, hogy a mikroszubkulturális humor semmivel sem jobb a tömegek "vicceinél". Sőt. A közös elem az elem, csak hogy méltó legyek a Mesterhez. A két megoldás:
A "minden idők legrosszabb elsőviccese" vándorkupát ezennel átnyújtom ZoliTesó from Szegednek, aki negyvenegy évesen érzte úgy - nagyon helyesen! - hogy itt az ideje nagy nyilvánosság előtt tönkretennie magát. A módszer természetesen a szóviccelés, annak is az értelmetlen/extrabizarr változata, ami zavarba hoz, elnémít, majd szitkokat hoz elő Assissi Szent Ferencből is. És én, fontos hangsúlyozni, nem vagyok Assissi Szent Ferenc, és az első lennék, aki aláírja a petíciót Zeffirelli nyilvános megkövezését támogatandó. Ne tudjátok meg, hogy egy jó házból származó katolikus fiúnak hányszor kell végignéznie a Napfivér Holdnővért. Íme a borzalmas versenymű:
A nagy műalkotások közelében gyakran tapasztalható halántéktáji bizsergést éreztem Athos levelét olvasva. Aztán egyre erősödött a bizsergés, kezdetben szinte kellemes volt, majd átcsapott fájdalomba, hogy egy perc múlva irtózatos kínok között megsemmisüljön a hallántéklebenyem. Ismerjétek meg minden NBSZ-es idők legkeményebb "megmagyarázós" típusú rockszóviccét, amihez forrón gratulálunk a gonosz szerzőnek:
A nap grafikus bűnözője Cikoria, aki a mástestű híresember kategóriát szentségtelenítette meg, ha ez egyáltalán lehetséges. A jó hangulatú aljasság megfejtése mi lenne más, mint
Ferenc a pénzügyek guruja, mégis egy vallásalapító megalázása okoz neki örömet. Ilyen ez a karácsony, az úristen vigyázzon mindenkire az ünnepek alatt:
Hogy hívják annak az égitestnek a pályáját, ami a pásztorokat a Kis Jézushoz vezette Szenteste?
Elképesztő roncsolást végez az emberi agyban a kiskereskedelem, mármint ha az ember a cső rossz oldalán áll, a pult mögött. A múlt héten ismerkedtünk meg Thomas Burnttel, aki a Media Marktban eladóként eltöltött idő hatására a heroinhoz hasonlóan káros, borzasztó "humorhoz" fordult. Thomas viccszüzességének elvesztése után most újabb levéllel jelentkezett, amiből terheló dolgok derülnek ki a hülye vásárlókról, aztán elhangzik a blog történetének legtrágárabb verse. Csak az kattintson, aki bírja a gyűrődést és képes nemszóvicceket is elolvasni.
Az igazán pocsék szóvicceknek szinte sine qua non-ja a hebegős, egyre kínosabba forduló magyarázat. Peti példáján remekül tanulmányozhatjátok, hogyan fagy le a mosoly az emberi arcról, mielőtt még egyáltalán kialakult volna. Előre mondom, hogy igazi ócskaság.
A komfortos laktanyákhoz tartozik strandfürdő is ugye. Namármost van az a tó, ahol a közlegények fürdőznek, meg mellette van a tisztitó. Üdv: Peti
Szűz a láthatáron! Bár a kommentelők rég ismerhetik Hangembert, agyrohasztó társunk csak most érezte úgy, hogy itt az ideje a comingoutolásnak. Vegyük el együtt minősíthetetlen poénokkal operáló barátunk posztszüzességét, jó "intellektuális" gangbagelést!
Előre szólok, hogy nem szóvicc következik, hanem egy igazán felkavaró dokumentum a határterületek legkülső széléséről. Az alanti szövegből megtudhatjátok, milyen rettenetes agyi elváltozásokat okoz, ha valaki - ebben az esetben többen is voltak - eladóként munkaviszonyt létesít a Media Markttal. Borzasztó dolog, hiszen Thomas Burnt nyilván jóravaló ember, mégis ilyeneket oszt meg a nagyvilággal. Képzeljétek el az állandó neonfényt, a temperált levegőt, a soktízezer hülye vásárlót. De nbem. Ez még mindezt beleszámítva is iszonyatos, kedves Thomas!
