Elképesztő roncsolást végez az emberi agyban a kiskereskedelem, mármint ha az ember a cső rossz oldalán áll, a pult mögött. A múlt héten ismerkedtünk meg Thomas Burnttel, aki a Media Marktban eladóként eltöltött idő hatására a heroinhoz hasonlóan káros, borzasztó "humorhoz" fordult. Thomas viccszüzességének elvesztése után most újabb levéllel jelentkezett, amiből terheló dolgok derülnek ki a hülye vásárlókról, aztán elhangzik a blog történetének legtrágárabb verse. Csak az kattintson, aki bírja a gyűrődést és képes nemszóvicceket is elolvasni.

Üdv ismét!

Nos, mivel úgy látom nem igazán nyerte el a tetszéseteket első irományom, ezért úgy gondoltam picit komolyabbra fordítom a szót. Mentségemre szolgáljon, hogy azokat az időket a totális szellemi leépülés jellemezte, amelyből még azóta sem sikerült teljesen felgyógyulnom, és valóban a sok barom vevő tehet minderről. Főleg miután akadtak hülye kérdések bőven. Többek között ilyenek:

- Tessék mondani, ez a rádió vidéken is jól szól?
- Maga szerint ez az ébresztős óra elfér egy ablakpárkányon?
- Tessék mondani van olyan hifijük, amiben benne van a VHS és a CD része oda-vissza játszik?
- Jó napot kivánok! Internethez keresek asztalt.

Ezek után szerintem érthető a dolog.
Szóval, miután ennek az oldalnak inkább a szavakkal való játszadozás a lényege, ezért íme második szösszenetem, amely egy HAIKU, és immár önálló szülemény. Valahol ez is a szavakkal való játszadozás. Ja, és a 18 éven aluliak csak szülői felügyelet mellett olvassák. Vagy egyáltalán ne. (Aki nem tudná mi az a HAIKU, az nézzen utána a neten)

Széttett láb vár rám
Farkamat én beteszem
És el is megyek

Karosszékemben
Hátradölve nevetek
Rajtatok, balgák

(Thomas Burnt - 2005. december)