Egyszerűen elnémultam, percek óta levegő után kapkodok, a világ lelassult, én meg mintha harangzúgást is hallanék, miután elolvastam Zsonatan f képviccének megfejtését. Hirtelen minden távolivá vált, Michael Jackson halála sem kavar fel, csak végtelen zsibbadtságot érzek.
Érdemes kicsit agytornázni a megoldáson, de ne izgulj, ha nem sikerült, az élmény úgyis a tömör magyarázatban, pontosabban a megoldás feloldásában van.
minden bizonnyal titeket is mélyen megérintett Sas József sorsa. engem mindenesetre igen, csatolva van a bizonyíték.
hogy miért nem szabad SOHA első felindulásból szóviccet elsütni. Hát azért, mert azzal a lendülettel lecsúszott sliccű, beszittyózott nagybácsi válik az emberből:
Íme hirtelen felindulásból:
Mit mond az egyszeri zseniális olasz zeneszerző barátja, ha kiderül arról, hogy anorexiás? - Enni jó, Morricone.
Ha a címbéli hír igaz, Nusy retteghet, és mi nem fogjuk bújtatni! Hogy miért vagyunk ilyen szívtelenek? Magyarázat alant, és innen üzenjük, hogy az nem mentség, ha az ember hangosan jajong a saját rémtettein!
Tamás, köszönöm. Egy napja dédelgetem ezt a kis szörnyszülöttet, akit levélben küldtél, és bármikor ránézek, kiver a víz, a hátam borsódzik és megrándul az arcom. Ezért érdemes volt folytatni, ez igazi, minőségi szemétség! A szemöldök egyszerűen utolérhetetlen! A szélsőjobb ministránsarcú liblingjének amúgy olyan képviccre termett neve van, hogy biztosan találkozunk még vele itt sokszor. Tamás mester ezt írta: Látom, újra beindulás van a blogon, és örülök neki, mert belőlem közben a vizsgaidőszak a legrosszabbat hozza ki, de így végre újra van egy szeméttelep, ahova a szellemi hitványságaimat lerakhatom. Olyan messzire mentem, hogy már a nemzeti oldalt sem kímélik elborult látomásaim.
Mindig nagy öröm, ha egy szűz mutatkozik be a blog közönségének. Mondjuk aránylag nagy öröm. Ezúttal például csak egy pár nanométeres örömhöz képest nagy, úgynevezett "nevetést" ugyanis termésdzetesen ne várjunk Ladentől, nyögvenyelős, fogcsikorgató szenvedést viszont igen. Ajaj, tessék:
Van úgy, hogy a túlzásba vitt szóviccelés tartós agyi elváltozást okoz, ez történt egyik kedvenc szóvicc-elmebetegünkkel, a Photoshopköltő Bisztő Gyallával is, íme a bizonyíték, ez állt a Mikorka Kálmánnak küldött levelében:
Tönköjj búza! - kiáltotta a rozs, hogy beleremegtek a kalászok. És a búza jó erősen megtönkölte.
kérdezi Zöld Dani. A válaszunk: nem, még nem volt, de reméljük, Lovasi András barátunk olvassa ezt, és jövőre átkereszteli a fesztivált, aminek a névadó szponzora természetesen innentől az NBSZ lesz.
A néniszerű nemzeti dalnok és Sólyom László fura viszonyára Tamás hívta föl a figyelmünket. Köszönjük az aggodalmat, tényleg leálltunk, de kijöttünk a szóviccrehabról és ezentúl minden a régi lesz.
Úgy veszem észre, kicsit leállt a blog, ezért elküldöm nektek elmém legelképesztőbb képi torzszüleményét, hadd váljék örömötökre. Talán ez majd felkavarja az állóvizet.
Hosszú ideig nem jelentkeztem, a berozsdásodott sikoltóizmok újboli bejáratása végett kezdjük egy nem megterhelő képvicc lighttal, ez még nem arcot kézbetemetős vagy ilyesmi, de egy olyannak úgyis csak csúnya izomszakadás lenne a vége. A megoldás persze
Még mindig enyhén remegő kézzel nézem ezt a híresemberfejű rettenetet, ami igen erős inger (könyvelés) hatására szakadt ki Tamásból. Egyszerű, mellbevágó, iszonyatos, bravó!
Ma fél napig a tankonyha raktárkészletéhez kellett számlákat rendszereznem. Az egyik tételről ez jutott eszembe...
Imádjuk a zsidóvicceket, mert sok rettenetes van közöttük, de ez a képvicc, nagy klasszikusunk, Bisztő Gyalla alkotása, túl van jón és rosszon. Na azért inkább a rosszon. Talán a nagy meleg teszi, de Gyalla igazán nagy (=idegesítő) formába lendült, gratulálok!
Otelló feltálalva + pajeszos bőregér = népszerű számítógépes játék. Ezt a mellékelt kép bizonyítja. Üdv: Bisztő Gyalla
Ennél többet mi sem árulhatunk el, a megoldás annyira nyilvánvaló, ugyanakkor agyrohasztó. Na jó, ha mégsem tudnád, kattints!
A szóvicc különösen fáj, ha köznapi élethelyzetben, váratlanul sütik el. És mi lenne köznapibb egy threadnél a céges levelezőlistán? Itt durrantotta el a következőt Attila, aki a személyije szerint ugyan fiatal, de a megtévesztő külső alatt egy beszeszelt nagybácsi rejtőzik
Moon annyira harcias - már-már rendszerváltó - hangulatba került az esős választási naptól, hogy agyállomány-rohasztó képviccel vezette le fölös energiáit. Az európai értelemben vett szavazólap segítségével létrehozott, primitív-agresszív stílusú "tréfa" megoldása természetesen
Nagy becsben tartjuk a talált szóvicctárgyakat, így hangosan ünnepeltünk, amikor befutott a fenti fotó és az alanti levél egy magyar reklámmogultól. Tényleg, írjátok meg, mi volt a legszarabb szóvicc, amit cégéren láttatok.
servustok,
fogadjatok sok szeretettel a csatolt fenykepet. balatonszemesen keszitettem a kikotoben. igen, ott kotottunk ki es a kistucsokben ettunk. high flyers im ungarn. ha meg lenne ludas matyi es benne tucsok es bogar rovat, akkor oda kuldenem, de mar nincs, ezert ti kapjatok. ti, internet-kozeli emberek.
Most tényleg kapaszkodjon meg mindenki, mert nagyon fárasztó dolog következik.
A szóviccáldozatok a bőrükön, pontosabban az agyszövetükön tapasztalják, hogy a viccek, fizológiai hatásukat tekintve, alapvetően kétfélék lehetnek: fájdalmasak és fárasztóak. A fájdalmas alfaj esetében, nem meglepő módon, agyi fájdalmat érzünk, a perzselő villámcsapástól a késszúráson át a lüktetésig terjedő skálán. A fárasztó verzió nem azt a fáradtságot jelenti, amit egy hosszú futás, egy katolkus mise, vagy egy antirasszista demonstráció után érzünk, hanem olyasmi, mintha egy óriás orvos egyetlen gyors mozdulattal kiszippantaná a gerincvelőnket. Az utóbbi zsáner megkerülhetetlen, visszataszító főműveit kaptuk meg most Partwishtól. Az első is gyilkol már, a második után pedig nem fogtok tudni felállni. Legalábbis remélem.
Újra meleg van, nő a nyomás, a szóviccesek pedig kezdik ledobni a láncaikat. A terhes felesége lábára ráviccelő férfi után itt az olvasó, aki vastag karót döfött át egy rothadó tízlábún, pusztán egy igen rossz, gyakorlatilag értékelhetetlen "képvicc" kedvéért. A gesztust azért nagyra értékeljük, fúj, hajrá!
Tudom, hogy úgyse teszed be a blogba, de egy próbát megér. Saját fotó. Akár állatkínzó is lehetnék, de ez a szemét döglött volt már. A kép megfejtése meg:
Amikor megáll a biológiai óra, akkor elő kell venni a karórákat.
Itt egy újabb szűz, azaz most már nem is az, a neve Ervin, és mocorog benne valami igazán rettenetes. Bár már az első zsengéje elárulja, hogy rejtőzködő értelmiségiről van szó, aki valahogy megúszta a begyűjtést. Innen üzenjük, hogy vigyázz, mert a nagybácsihumorosok után titeket fog likvidálni a Forradalom!
Megjegyzés a Champs-Élysées közepén, a napsütésről félrehúzódva: Remark a diadalív árnyékában.
Meg vagyok rendülve. Azt hittem, hogy ilyesmi maximum japán szóviccblogokon létezhet, erre tessék, itt egy meztelenlábas-terhesnős kép, blogunk egyik olvasójától, illetve, nem utolsó sorban, remek virgácsokkal megáldott feleségétől. Az egyházi gimnázium hittanóráiról emlékszem, hogy egyeseknek semmi sem szent, de ez eddig papírízű mondatnak tűnt, most már értem, Jelenits atya! A vicc, ha óvatosan lefejtjük a lábról - úristen, elájulok - amúgy a nagybácsihumor legalja, ezért is kerülhetett be ide, csak így tovább a testviccelésben! Magyarázat alant.
Ugye senki se szeretne ilyen gusztustalan jelenetet látni? Most mégis megtörtént, én csak magamban nevetek, főleg, hogy a vicc poénját abszolúte lehetetlen kitalálni. No nem mintha érdemes lenne, azt hiszem jobb is így, hiszen a "megoldás":
Legendás támadó középpályásunk, Té Rolandinho ugyanis belevette legújabb, orvosi szempontból feltétlenül izgalmas "képviccébe". Ez az az alfaj, amelyiknél a megoldás különös, szaggató fájdalmat okoz. Nem is tartom magamnál hosszabban a szót, beszéljen a mester:
elmém eheti komplex alkotása mellékelve. A megoldás:
Az ebédlőasztalhumor húslevesszagú bugyraiba merültem le János levelét olvasva. WARNING: nem vicces!
- Hogy hívják azt, amikor (húúú, ami így kezdődik, az mind gyalázatosan fekália szokott lenni) az orvos függőség kezelésének céljából liftet ír fel a betegének?
