Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik.
Lehet, hogy ideje becsukni a boltot, vagy legalább végeredményt hirdetni a híresemberfejűállatos-magyarkönnyűzenés kategóriában, mert drótmalac képe ebben a műfajban elérte Mariana-árok fenekét, a mínusz 273,15 fokot, aminél lejjebb már semmi nincs. Legalábbis nagyon reméljük.
Tessék, ott van, Chuck a hód az égen, és ha valakinek nem esett volna le, kattintson ide és tekerjen 33 másodpercig.
Sokan mondják, hogy a kereskedelmi tévék elsődleges célja a nép elbutítása. Én eddig nem hittem ebben, aztán megtaláltam a postafiókunkban ezt a képet Mártontól, aki az aláírása szerint az egyik remek kereskedelmi tévénknek dolgozik... hát, mit mondjak, megrendült a hitem, mert akinek ilyenek pattannak ki a fejéből, az tényleg mindenre képes.
Elvesztettem zsebkendőmet…..anna kaki megtalálja! Csókot meg majd ad valaki más.
Sára az élet nagy kérdésein töpreng egy sort, aztán beavat bennünket a tejipar egyik féltve őrzött titkába. Mi addig csendesen zokogunk a sarokban.
Ha valaki imádja a tüzet, és betegesen gyújtogat, az piromán. Ha valaki betegesen madárcsőrökkel veszi körül magát, az Szarumán?
A sajtgyárban a sajtokat nagyra és nehézre gyártják, annyira nagyra és nehézre, hogy arrébb már nem tudják rakni, csak arrébbtolni. Ezért találták fel a sajttológépet.
Érdekes, hogy amennyi nagybácsihumort elsütögettek, a kakis-fütyis ovishumor mintha eltűnőben lenne. Enialisz, mint fent is látható, sokat tett a kihalófélben lévő műfaj életben tartásáért. A megfejtés, bár leírni is kínos
Rég szerepelt lapjainkon a magyar képviccelők egyik szakállas alapmotívuma, a kulázó Geszti Péter, Pumpi is rég írt, így mi lehet szebb kedd reggel, mint azzal szembesülni, hogy valaki
Varazslatos termek az apoltsagert! Az ismert illatszergyarto betort az illuzionistak niche piacara! - kezdi a Neduddgi aláírású levél szerzője, később megjegyzi, hogy ez annyira borzasztó, hogy a nevét nem adja mellé. Hát ezt elcseszted, kedves Miklós, nem kellett volna az emailcímedet a nevedből generálni, mert most már biztos lehetsz benne, hogy tudjuk ki vagy, megtalálunk, és ezért a rodolfósért bosszúból felolvassuk neked a Bandy-összeset.
Pázmány Péter az "Így udvarol egy bika" címet adta a fenti képének, amit még a mi liberalizmusunkkal sem nevezhetünk képviccnek. A mi címvariációnk: "Egy ragyogó elme utolsó stációi, szarvasmarhákkal és sok fűvel." Kezdjük a hetet ezzel a szomorú mementóval, lesz ez még rosszabb is. Igen, a fekete tényleg azt mondja, hogy "Bona SZÉNA Signorina!"
Arccsavarós rettenetet alkotott Dr Kotász, és volt olyan szemérmetlen, hogy elküldte nekünk. Mit is tehetnénk, jobb meggyőződésünk ellenére kiposztoljuk, pedig itt biztos vannak gyermekek is.
Kresz-tanulás közben jutott eszembe az alábbi csömölletes szóvicc. A megfejtés természetesen egy szerelmesfilm címe:
"Itt az ideje, hogy betekintsünk a zeneszerzők kulisszatitkaiba" - rikkantja Szempontpuska, majd bakanccsal fejbe rúgja a nézőt, annyira bárdolatlan "poént" probál elsütni. A folyami átkelőhajózás fanatikus híveként is vadul vetem magamra a fordított kereszteket. (Az alany fejét kicsit nagyobban is megmutatom, értelmiségi nézőink kedvéért.)
"Súrolom a poénok határait" - írta Bolyai Farkas Gaussnak Pázmány Péter a Napi Borzasztó Szóviccnek. De már megint nagyon alulfogalmazott. Ez nem határsúrolás, hanem a legszebb, jólfejlett, ivarérett far beyond fostalicska, az igazi dadaista szemétkedés. Én utálok a szó- és képvicceket, de annyi időt töltöttem ebben a közegben, hogy majdnem olyan érzés, mintha tetszene. És ez iszonyatos! Remélem mondanom sem kell, hogy a megoldása
a költő megbukik, ezután kabarészerző lesz: - kimaradnóti-
Drága Csaba,
maradtál volna szűz, lehettél volna az új Jonas Brothers, így megszívtad. És azt ne hidd, hogy nem szúrtuk ki, aljas kis értelmiségi vagy, bárhogy álcázod magad!
Éljen Tomka Miklós, aki vagy Fejér megyei orvos, vagy egészen más, de már úgy rosszviccel, mint a legeslegnagyobbak. Neki nem számít, hogy szó vagy kép, minden műfajban térdre kényszeríti a közönséget, amire rajta kívül a jelenlegi mezőnyben talán csak az egykori Ratzinger bíboros képes. A kép"vicc" sok másodperces késleltetéssel esett le, az érzést senkinek se kívánom. A rosszabbul látó olvasók kedvéért kinagyítottam a figurákat. Íme a fertő:
A fenti képvicc alapértelmezetten nem vicces, de bónuszként nincsen értelme sem semmi, cserébe megnyerő a grafika, az embert pedig sokadjára is lenyügözi az ősi magyar pkászeszköz, a fostalicska funkcionális szépsége. Régi favoritunk, Péter ezúttal az útszéli múzsának áldozott, egészségére: Lassan a történelmet és a biológiát is összevonja Killer Steve, így lesz ebből TÖRÖK HÓDOLTSÁG.
"A blog agyromboló hatásának köszönhetően született ez a kép" - vagdalkozik Tamás. Na, ne merészeld ránk fogni! Mindig is ilyen voltál, tudjuk mi jól. Az ilyen kettővel több nagyfröccsöt iszik ebédre, lenyúlja az utolsó alsócombot és bemondja azt a primitív megfejtést, hogy
Bár mentegetőzéssel kezdi - "egy igazán faék beadvánnyal jelentkezem" - Té Rolandinho álszerénykedik. Az ő egész kép- és szóviccviccügyi életműve egyetlen hatalmas faék. Ezért szeretjük. Például ezt a rafináltan minimalista darabot, aminek a megoldása
Napi cracked.com adagom fogyasztása közben bukkantam rá James French történetére (a sztorit a wikipedia, meg a világ összes "híres utolsó szavak" gyűjteménye is megerősíti, persze ettől még lehet városi legenda), aki - ha eltekintünk attól, hogy többszörös gyilkos volt - akár minden szóviccelő példaképe is lehetne. French ugyanis a kivégzésén az utolsó szó jogán a következőt találta mondani a villamosszékben üldögélve:
How about this for a headline for tomorrow's paper? French Fries!
Nem tartozik nagyon szigorúan a blog profiljába, de nem tudom nem megemlíteni, hogy az egész angolszász univerzum az orosz gázcégen mulat, mert az NNPC nevű nigériai állami olajcéggel alakított vegyesvállalatuk neve nem más, mint Nigaz. Ha már ilyen remek hrünk van, ismertek hasonlóan vicces magyar vállalatnév-rövidítéseket? ha igen, ide velük!
Mert a férje Baló-Dali - mondja Pázmány Péter, régi visszatérő ápoltunk, és ha valaki nem értené, annak fotosopba is önti, híresemberfejű híresember, tökéletes. Stöki egysorosával lehet még egy kicsit fokozni a hatást, miszerint hol tölti Morvai Krisztina az éjszakáit? Hát Balón in the Dark.
Megmondom őszintén, közel ötezer, a borzasztó és a szörnyű között mozgó pályamunkával a blog postaládájában, én már-már kezdtem azt hinni, hogy engem nem érhet szóviccfronton meglepetés.
Hát tévedtem. Egyszer csaak jön Emese azzal, hogy "Halihó!! Egyik álmatlan éjszakámon megalkottam egy irtózatosan szr szóviccet kép formájában, és a kész terméket meg szeretném veled/veletek osztani."
Ne is fáraszd magad, kicsit angol, kicsit magyar, és nagyon durván kitalálhatatlan.
Amikor Navarro ex-kollégánk küld valamit, az rendszerint nagyon durva pusztítást végez a szürkeállományban (a legutóbbi ilyen alkalom ez volt). Most is ez a helyzet, a Star Wars univerzum teljes megreformálása következik, a főszerepben Gobbi-Wan Kenobi. A reflexszerű húbazmeg mellett annyit tudok még hozzáfűzni, hogy kiskorában meg ő volt Ovi-Ban Kenobi.