Facebook

Friss topikok

Linkblog

A soknevű szolga meséje

2012.10.30. 12:14 - Bisztő Gyalla

Címkék: irodalmi

Minden várakozást felülmúlt Stevie meséje, ami két hete érkezett a postaládába, de nehézségeket okozott az elolvasásában az, hogy nem tudok olvasni.

Hol volt, hol nem amper, a Dunán és az Innen innen, de a sörös-, a boros-, sőt még a vodkásüveghegyeken is túl, nem messze attól, ahol a terüljasztalkám terült, egy kicsiny birodalom is elterült.
Az alantasvalók almatermesztéssel foglalkoztak, az üzlet virágzott, mert éppen tavasz vala. Próbálkoztak még egy helyi specialitás, a moníliás cukor piacra dobásával, de az valahogy nem akart beindulni. Az ország élén Star King trónolt, feleségével, Ida Reddel. Rajtuk kukacoskodott a boldogtalan pár lánya, Tánya, aki nem tartozott vér szerint a Zárvatermők családjába, őt a Nagy Tesvértől adoptálták anno muszájból, mert olyan irgalmatlanul ronda és kövér volt, hogy egyetlen para mérete alapján sem fért bele az uniós szabványba. A szovjetuniósba. Külön említést érdemel még a királyi testőrség, akik a messze földön híres Váci Gárda tagjai közül válogattattak ki. Még a távol-keleti, de nemrég katolikus hitre áttért Vati kán is eme hadtest katonáival védette városállamát.
Történt egyszer, hogy őfelségességének új szolgára támadt szüksége. Ki is függesztették a főtérre - az előző beosztottat, akit éppen azért mentettek fel és fejeztek le, mert megelőzte urát a várkastély folyosóján. Pedig megkülönböztető jelzéssel közlekedett, ti. a koronával. Idomtalan testét pedig palástolta. Elég rosszul.
Itt lépett bele halkan a képbe egy legény vándor, szegény. Egykor jobb körökben forgott, de elszédült, majd a centrifugális és karhatalmi erők ki is penderítették. Valódi kilétét senki sem ismerte, csak rebesgették, hogy a hírhedt Senkiházy dinasztia utolsó sarja. Volt ugyan egy kutyabőre, de abban benne lakozott elsődleges tulajdonosa, a hűséges eb. Jó gaszda nem is szerette, ha identitása felől tudakozódtak, ilyen esetben általában hasra ütött, vagy néha ötölt-hatolt, ez utóbbit késsel bordák közé. A pimasz kuvasz is haragos vicsorgással utasított vissza mindennemű heroldikai érdeklődést, a bolhái sem csípték az effajta indiszkréciót.
Ő, Akit Nem Nevezünk Nevén, mert nem Tudjukki, megunva immár az úton állást, megesküdött, hogy kerít egy rendeset. Bebocsáttatást kért hát Alma Atya elé a megüresedett helyet betöltendő, de az nem tudta még fogadni, mert tekézett. Utána tóriázott. Amikor végtére is bejutott és lebonyolították a felvételi procedúrát, őhatalmassága nekiszegezte a kérdést:
- Hogy is hívnak téged?
- Én vagyok A Te Golyód, uramkirályom – most is rögtönzött, a kugliról jutott az eszébe.
Ezután a többi családtagnak és a személyzetnek egyenként kellett bemutatkoznia. Még nem is említettem, hogy a palota olyan óriási volt, hogy az már Potala. Nem recessziós stílusban épült, annyi bizonyos. Ezért mindenkivel külön-külön találkozott. A királynénak azt mondta, Lószőr a neve. Ezzel sem lódított nagyot, korábbi életében Sir Horse néven hódította meg az unatkozó dámákat, akiknek a nimfo a mániájuk. Amikor összefutott Brutányával, és felocsúdott a fizikai és vizuális megrázkódtatásból, annyit mondott, Mákos Csíknak hívják, annak vélhető falánkságára hagyatkozva. Arra jártában a kapuőr előtt Egy Deci Pálinkának titulálta magát. Hamar felismerte, hogy szesztestvérrel van dolga.
Kingus Maximus már régóta szerette volna férjhez adni Hajadon Kilónyi Zsírt, aki olyan fertelmesen rút volt, hogy a lova is nemhogy megbokrosodott, megfásodott tőle, azóta azt mutogatták helyi látványosságként, mint ama bizonyos trójainak, ha nem is egyenes, de csak kissé göcsörtös ági leszamarazottját. Sajnos nem volt sok kérő, aki egymást taposta, szerelmeslevelet sem hozott a posta. Csak egy kivénhedt Don Kivótez érkezett, aki valaha egyszer már próbálkozott Sánta Máriánál, de az megszökött egy Kolontos Kristóf nevezetű matrózzal, akinek olyan tenger esze volt, hogy a Nyugatin kereste a Keletit, vagy mi. Most is csak azért indult el otthonról, mert a kaszás már ott kereste. Ám amikor meglátta Dúl, Színe Át változik vörössé, úgy döntött, inkább a halál, és elporoszkált.
Tánya de Tonna azonban, mivel az ocsmány külső perverz belsőt takart, nem nyugodott bele, hogy férfiember érintése nélkül fogja elvinni az ördög, mivel a mennybe bizisten nem fogadnák be, de lehet, hogy a Sátán is nyúlcipőt kap a patájára, ha meglátja. Kiszemelte az Inas Legényt, aki igen magas, sovány ember volt, megparancsolta neki, hogy jelenjen meg a szobájában és némileg érintkezzen vele. A Komor Nyik, aki keveset mosolygott, most még nagyobb bánatba esett, hiszen nem akarta megint összerúgni a port az úton a lyukas csizmájával. Végül kötélnek állt, mert önszántából mégiscsak nehezen lépett volna be az ajtón. A nemtelen nőszemély nemesebb tája felől közelített, Ragyavert Tanya képes felével képtelen lett volna szembesülni, így is csodával tűnt határosnak, hogy a libi-dót legalább fává tudja keményíteni.
Csodák márpedig nincsenek, mint ismeretes, legalábbis ez nem az a mese. Világrút Kolosszál Kisasszony, ki elég ületlenül terpeszkedett az ágyon, látván, hogy terve dugába dőlt, nem dugásba, éktelen haragra gerjedt, és hogy bosszút álljon, visítozni kezdett:
- Apám, nyom a Mákos Csík!
Jónagygold fejedelem éppen púpos állatait simogatta, ez volt a kedvenc tevékenysége. Egyébként sem óhajtott volna Tanyuska Telezabálosztkaja emésztési problémáival bajlódni. Melledekörte nagyasszony rontott be leánykája segítségére. Olyan kép fogadta, amilyet vagy harminc éve látott, akkor is töksötét volt. Összecsapta a két kezét:
- Király, lányodon a Lószőr!
- Akkor fújd le róla, hagyjatok már békén! – dörrentett vissza az ura, de akkor már ő is felsietett, hogy megnézze, mi ez az ó bégetés. Mindjárt csatlakozott is a kóros kórushoz:
- Őrség, ide! Fogjátok meg A Golyómat!
Ott is termett vagy három darab ont. Elkapták neki böcsületesen.
- Ne azt, a másikat!- Azt is megragadták, jól megropogtatták neki. Mint mondottam volt, értették a dolgukat. Magvaszakadt király őrjöngött. Alkalmatlan alkalmazottjának viszont így volt néhány ribilliónyi másodperce, kisurrant a szobából és olajra lépett. Szerencsére nem csúszott el, rohant tovább. A kapuban posztoló silbak megpróbálta feltartóztatni, de azt kicselezte, hátulról mellbe lökte, hogy csak lebucskázott a várárokba. Igen megörült neki Mangal Ica, udvari főkoca, aki ott dagonyázott, mert ezzel a kannal még nem találkozott. Hősünk tehát majdnem megint Földön Futó lett, de talált egy gazdátlan szekeret az út mellett, arról kereket oldott.
Őheresérvessége hiába szaladt utána a rohamostagokkal, annak ugyan bottal üthették volna a nyomát, de csak kard volt náluk. Lenéztek a posványba, látták, hogy Miss Röfi már nagyon fel van tüzelve, de az őr is sáros.
- Mit csinálsz te ott lent, öreg?
- Egy Deci Pálinka beb*szott az árokba!
Ha a szolgának még több neve lett volna, az én mesém is neveletlenebb lett volna.
Ezzel kíván jó éjszakát: Stevie Van Der

A bejegyzés trackback címe:

https://szovicc.blog.hu/api/trackback/id/tr74878929

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Messidor 2012.10.31. 00:07:02

Jót röhögtem rajt,köszi!Boncz Géza és Rejtő szelleme lebegett el köztem és a monitor között...

Stevie Van Der 2012.11.01. 23:36:16

@Messidor: Egészségedre, jól érzed, kiktől merültem ki!
süti beállítások módosítása