Képviccekből meg áttagolásos rettenetekből láttunk már eleget. A kedvencem viszont mindig a szóferdítés marad, különösen ha ez a Bunsen-égő szagú gimnáziumi kémiaórák felejthetetlen hangulatával párosul. Ezért is olvastam nosztalgiával Krisztián egyéves levelét a postaládában. Csak egy linket küldött, ahol egykori padtársa tette közzé a piros füzetbe gyűjtött szójátékokat. Így most legalább az egyik szerző szíves engedelmével közkinccsé teszem itt is.

• Azt bróm benned, hogy olyan szelén vagy!
• Tedd csak ide, majd később magnézium.
• -(Xenon!)- Egészségedre!
• Nem értem, hogy miért pont kén?
• Fiam, mondtam, hogy másik edényt hozzál ide, ezüst!
• És asszonyom, nem látott az utóbbi időben semmi furcsát az urán?
• -(Foszfor!)- Á nem hiszem el, már megint megfáztam.
• Annyira letaglózta a hír, hogy teljesen mangánkívül volt.
• Mit gondoltok, ki fogja ezt feltakarítani, titán?
• Nem hiszem el, hogy már megint kripton hagytam a kulcsomat!
• Nikkel nem foglalkozol te fiam állandóan…
• Hát, arzén nem gondoltam volna, hogy idáig eljutsz.
• Á, nem nehéz, köszönöm, erbium.
• Sajnos rossz hírt kell közölnöm, a megszorítások miatt idén nem lesz rénium!
• Annyi a holmium, hogy el sem férek már tőle a lakásban.
• A jó édes anyját annak, aki ellopta a zsebrádium.
• Benkő Dániel a pöcsével játszik mostanában, nem zenél a lantán.
• Higgy nekem, jód akarok!
• Asztácium kifogyott, csokoládé nem is volt.
• Minden tanár nikkel rám.
• Adj egy zacskót, hánium kell!
• Elnyomott az ólom.
• Jaj, ott egy kísérlet!
• Vigyázz, kémcső!
• Hoztam sütit, tessék, vegyérték!
• Nagyapám maltóz volt a Földközi-tengeren.
• Csak még vegyszer fiatal lehetnék…
• A könyvből az első tíz oldat tudni kell.

/A szeghalmi Chemical Brothers/