Atyaúristen, ilyen jólfejlett, virtigli nagybácsihumorral rég nem találkoztam, újra 12 éves vagyok, érzem a rántott csirke és a Putyi bácsi szájából előtörő fröccspára szagát, Putyi hamiskásan hátradől, reménykedem, hogy esetleg hátrazuhan a székkel, a márvány mosogató peremén eltöri a koponyaalapját és akkor nem kell végighallgatnom, hiszen mi más következne, mint egy megalázó szóvicc. És igen, Putyi kacsint, és nem zuhan hátra, hanem feltesz egy kérést, amire persze nem tudok válaszolni, de ezt nem árulhatom el azonnal, hanem végig kell játszanom, hogy töröm a fejem, de az istennek se jut az eszembe, aztán segélykérően kell nézni, és egészen halkan kinyögni, hogy "na mi?" Aztán egyszerre tenni úgy, mintha fájna és nevetnék. Ton ton, köszönöm az időutazást, az ocsmány "vicces ugye úgy szól, hogy

Mi a beceneve Szénsavas Mihálynak?


























naná, hogy Fizzy Miska.