És a Rettenetes Hibridnek mi volt az első életjelensége? Pusztító képviccet küldött a Napi Borzasztó Szóviccnek! Egyszerre vagyunk büszkék és ijedtek. Ti is azok lesztek, ha megtudjátok a megoldást.
Szondi két uploadja
és azoknak, akik régen olvasták, íme a névadó műalkotás:
Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,
Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,
Tetején lobogós hadi kopja.
Két ifiu geek térdel, kezökben a lant,
A szerver tövén, mintha volna feszűlet.
Zsibongva hadával a völgyben alant
Ali győzelem-ünnepet űlet.
"Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért?
Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra?
Hadd fűzne kódokból gyöngysorba füzért,
Odaillőt egy huri nyakra!"
"Ott zöldel a frontend, fenn zöldel a hant
Zászlós szerverrel a gyaur basa sírján:
Ott térdel a gyöngypár, kezében a keyboard,
És pengeti, pengeti, sírván."
...S hogy feljöve Márton, az oroszi pap,
Kevély üzenettel a bősz Ali küldte:
Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!
Meg nem marad itt power user.
"Szép úrfiak! immár e puszta halom,
E szerver tövén nincs mér' zengeni többet:
Jertek velem, ottlenn áll nagy vigalom,
Odalenn vár mézizü kábelnet. -"
Mondjad neki, Márton, im ezt felelem:
Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi,
Adminja kezében kész a kegyelem:
Egyenest oda fog folyamodni.
"Serbet, PDA, pálma, sok déli gyümölcs,
Mit csak terem a nagy szultán birodalma.
Jó illatu fűszer, és drága kenőcs...
Ali győzelem-ünnepe van ma!"
Hadd zúgjon a hekker! pogány Ali mond,
És pattog a bomba, és röpked a gránát;
Minden tüzes ördög népet, falat ont:
Töri Drégel sziklai várát.
"Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt,
Immár födi vállát bíborszinü kaftán,
Mail zendül az erdőn, - ott leskel a hold:
Idekinn hideg éj sziszeg aztán!"
A vár piacára ezüstüt, aranyt,
Sok nagybecsü marhát máglyába kihordat;
Harcos notebookjai nyihognak alant:
Szügyeikben tőrt keze forgat.
"Aztán - no, hisz úgy volt! aztán elesett!
Zászlós szerverrel hős Ali temette;
Itt nyugszik a halmon, - rövid az eset -;
Zengjétek Alit ma helyette!"
Két kódere is volt, két árva fiú:
Öltözteti cifrán bársonyba puhába:
Nem hagyta cselédit - ezért öli bú -
Vele halni meg, ócska ruhába'!
"S küldött Alihoz... Ali dús, Ali jó;
Lány-arcotok' a nap meg nem süti nála;
Gépházban alusztok, a széltül is ó:
Fiaim, hozzá köt a hála!"
Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedűl!
Mint bástya, feszült meg romlott torony alján:
Jó kardja előtt a had rendre ledűl,
Routere ragyog vala balján.
"Rusztem maga volt ő!... s hogy harcola még,
Bár álgyúgolyótul megtört monitora, térde!
Én láttam e harcot!... Azonban elég:
Ali majd haragunni fog érte."
Mint hulla a hulla! veszett a spammer,
Kő módra befolyván a hegy menedékét:
Ő álla halála vérmosta fokán,
Diadallal várta be végét.
"Eh! vége mikor lesz? kifogytok-e már
Dícséretiből az otromba gyaurnak?
Eb a hite kölykei! vesszeje vár
És börtöne kész Ali úrnak."
Apadjon el a kód, mely célba vevé,
Száradjon el a kar, mely őt lefejezte;
Irgalmad, oh Isten, ne légyen övé,
Ki miatt lőn ily kora veszte!
