A szóviccelés önmagában is elég rossz, de a szóviccekkel bőven megtűzdelt monológ műfaja még egy keresztény középosztálybeli család ásatag tréfáin felnőtt embert is félelemmel tölti el. Minél ócskábbak a viccek, annál nagyobbat üt a monológ, szól az alapszabály. Batman szóömlése ennek alapján átüti a 23 centis betonfalat. Ráadásul képeket is illesztett hozzá, így a folyam legócskább "viccei" kétszer csípnek. Embert próbáló élmény, csak erős idegzetűeknek:
Előbbi küldeményeimet voltatok szívesek a kuka irányába orientálni. Bosszút forraltam (kicsit túlfőtt, de ez most mindegy). Az egyetemen jól lefárasztottak, így elég erőt(lenség) volt bennem ezen förmedvények beváltására. Merthogy a szóviccek vények nélkül nem kaphatók. Az matematika és az informatika határterületén egy betegeskedő rendszerrel találkoztam. Sajnos láttam, ahogy hány-a-DOS.
Aztán elöntött a boldogság, a kurvanagy öröm (k-öröm), és ráleltem a karakterstílusok rejtélyére, hogy azok valójában az ujjunkat borító szarulemezeinken is megtalálhatók, csak valószínűleg rejtő színt öltöttek. Körmön-font népek ezek a karakterek. De nem örülhettem sokáig, hisz elolvastam egy régebbi Sólymos megnyilvánulást, amiből kiderült, hogy Magyarországon orális válság van. Hát... szopás...
A mai világban már bármilyen válság kialakulhat. Pl. új dimenziókat nyitunk, és az idegenek ellepik a földet. Ahogy a Half-Life című verhetetlen játékban Gordon Freeman-nek, nekünk is választanunk kell. (Pláne, hogy ilyen CERNa vékony hajszál választ el minket más dimenzióktól[aki nem érti az olvassa el a HL történet első részének lényegét]). Én egy egyszerű dolgot tárok elétek. Három ugyanolyan hang közül kell választanotok. Take-one-do. Tékvandó!
Na rohadjon el az agyatok, meg egyéb nyalánkságokat kívánok!
Sok szeretettel:
Batman
