"Tudom én, hogy egy kicsit (nagyon) sántít, de én mindig ezt látom magam előtt, miközben Dénagylajos belekezd a nótába" - kezdi Zsolt a mondókáját, és ebben az a gáz, hogy mostantól valószínűleg nekünk is ez a szürreál Paint-csoda fog bevillanni ilyenkor. Pedig én azt hittem, hogy ebben a témában a Voga-Turnovszky-féle "fogakkal teli a szám/ha kivered, akkor mosolygok rád"-nál szörnyűbb asszociáció tuti nincs. Hiába no, sosem szabad elfeledkezni az ősi szóviccelőjedi-bölcsességről, miszerint mindig, mindennél van még borzasztóbb. Pedig a jedik nem is ismerték Crunchy Frogot. Na, most hogy már legalább háromszorosan elspoilereztem a poént, jöjjön a kép: