Gyilkosok vagytok mind. Ezzel a három szóval kommentálnám a szóviccblog postafiókjába (aka. Mikorka Kálmán levelesládája) érkezett olvasói szóvicceket, ha tudnék még beszélni. De sajnos egy huzamban olvastam végig az eddigi kb. 30 levelet, úgyhogy ezeket a sorokat már az ápolónőm gépeli be helyettem, és a kérésemre közöl most egy válogatást a képes pályaművekből. Szenvedjetek ti is, megérdemlitek.
Bemelegítésnek egy régi poén remake-je Petitől:
Halivud Estevez a képrejtvények területére merészkedett, a megfejtés: fehérnemű.
A magát csak „az ismeretlen olvasóként” aposztrofáló jómunkásemberünket Balage múlt heti képe ihlette meg, a hommage-két is értékelhető montázson azt látjuk, hogy túsztárgyaló.
Alant természetesen a templom egere látható. Beküldő: *** (azt kérte, hogy NE írjuk ki a nevét, nem is értem, miért)
Eszter két súlyos képpel járult hozzá mentális leépülésemhez. Az egyiken egy pókháló látható, a másikon egy gyerek, akit faképnél hagytak.
Végül frídhof adta meg a kegyelemdöfést, őszinte jajgatással fogadta mindenki, akinek megmutattam a lenti fotót: emotikon.
Sírjatok. (És reszkessetek, mert a szöveges szóvicceitekből is lesz válogatás.)
