Nehéz ilyenkor mit mondani - alkalmi olvasók kedvéért: a blog október vége óta nem frissült - de azért nem lehetetlen. Az van, hogy 2009 nyarán, majd ősszel ismét, súlyos egisztenciális válságba került a Szóviccblog. Öregedni kezdett, túl sokat ivott, betegesen cigizett, kényszeresen félrelépett, a szokásos műsor. Nem tudtuk, hogy folytassuk-e, gyáván leálltunk, de nem mertük kimondani, hogy vége, aztán karácsony és újév között leültem, elgondolkodtam és rájöttem, hogy nem tudok nélküle élni. Csúnya volt a leállás, de hátha nem gyűlöltétek meg egy életre. Ez most rövidesen ki fog derülni, mert próbaképpen újra zakatol a szóvicchenger és bekapcsoltam a kizárólag a legrosszabb vicceket idevonzó, antianyagból öntött poénmágnest is. A visszarázódást megkönnyítendő egy habkönnyű kis képviccel indítunk, megfejtése, minek is mondom
 

kárókatona