Elkezdtek befutni a versenyművek a nemrég meghirdetett magyar szóvicctörténeti pályázatra, amin garantáltan szóviccmentes könyveket lehet nyerni a blog egyik írójának a tollából. Jó, ez hazugság, az Etetésben van egy jelenet, amikor két püspök horgászveseny közben összeverekszik egy szakállas-majmos szóvicc miatt. Szóval két kategóriában lehet kutatni szeptember közepéig: a legrégebbi, illetve a legváratlanabb szerzőtől származó magyar szóviccéban. Utóbbi kategóriában indul SzigMa a következőkkel:
Szent-Györgyi Albert kikutatott valamely újfajta vegyületet, aminek nem tudták megállapítani a pontos összetételét, de abban biztosak voltak, hogy valamiféle cukor. Amikor írt erről egy publikációt, szellemesen az ignóz (angolosan: ignose) nevet adta neki, mivel az -óz végződés a cukrokat jelöli, és latinosan az -ig előtagot választotta utalva arra, hogy nem tudja, miféle cukor.
(Folytatás alant!)

A szaklap szerkesztője közölte vele, hogy nem méltányolja ezt a kis nyelvi humort, úgyhogy legyen szíves átírni, és valami más elnevezést választani.
Így lett a vegyület neve: godnóz (godnose) (God knows!)

Üdv,
SzigMa

Ehhez botcsinálta zsűritagként annyi pontosítást fűznék hozzá, hogy a "valamely újfajta vegyület" neve C-vitamin. A sztori alant olvasható a szegedi egyetem szájtjának verziójában. Pontosítás ide vagy oda, annyi mindenképpen kiderült, hogy Szent-Györgyi is csak olyan szenya volt, mint kedves olvasó-szerzőink.

Eredményei felkeltették a biokémikus-társadalom érdeklődését. Az ezeket leíró kéziratot a Biochemical Journalnak küldte el. Ebben nevet kellett adni az addig csak egyszerűen „Szent-Györgyi anyagá”-nak hívott vegyületnek. ő a latin „ignosco” (nem tudom) szót a cukrokra utaló -óz végződéssel ellátva az ignóz nevet javasolta, de így nem fogadták el a kéziratot. Ekkor átkeresztelte Godnóz-ra (Isten tudja, milyen cukor), de a szerkesztő ezzel sem volt elégedett, és a teljesen prózai hexuronsav névvel közölte a cikket. A Klebelsberg Kunó kultuszminiszter hívására hazatérő Szent-Györgyi Albert 1930 szeptemberében kezdte meg professzori működését a szegedi egyetemen. 1931-ben itt derítette ki munkatársaival, hogy a hexuronsav a C-vitaminnal azonos.